Az méz ismert jótékony apiterápiás (gyógyító és diétás) hatásairól, azonban fontos figyelembe venni olyan tényezőket, amelyek ezeket az előnyöket befolyásolhatják. Vannak olyan helyzetek, amikor a méz elveszítheti jótékony tulajdonságait és akár toxikussá is válhat:
- Mesterséges, félig természetes vagy hamisított méz: A mesterséges vagy félig természetes úton előállított, valamint a hamisított méz nem feltétlenül rendelkezik ugyanazzal a kompozícióval és tulajdonságokkal, mint az eredeti méz. A hamisított termékek hozzáadott összetevőket tartalmazhatnak, például glükózszirupot, aromákat vagy színezékeket, amelyek veszélyeztethetik a méz egészségügyi előnyeit.
- Pasztőrözés: A méz hőkezelése gyakori gyakorlat, azonban fontos megérteni, hogy ez a folyamat károsíthatja a méz jótékony összetevőit. A pasztőrözés során a mézet magas hőmérsékletnek teszik ki, hogy elpusztítsák a baktériumokat, de ez a folyamat ronthatja az enzimeket és más tápanyagokat is.
- Idegen anyagok tartalma: Néha a méhészetekek idegen anyagokat adhatnak a mézhez, például antibiotikumokat vagy kémiai fertőtlenítőszereket. Ezek az adalékok nemcsak veszélyeztethetik a méz előnyös tulajdonságait, hanem egészségi kockázatokat is jelenthetnek.
- Túlzott melegítés: A méz melegítése 40°C feletti hőmérsékleten toxikus vegyületeket generálhat. Ha mézet adunk forró italokhoz vagy ételekhez, az értékes tápanyagok elvészhetnek, és káros anyagok is képződhetnek.
- Öregedés: A mézet nem szabad túl hosszú ideig tárolni. Az idős méz kristályosodhat és sok tulajdonságát elveszítheti. Általában a mézet nem szabad több mint 2 évig tárolni.
Lényeges tudatában lenni ezeknek a tényezőknek annak érdekében, hogy élvezhessük a méz minden előnyét. Ajánlott megbízható forrásból beszerezni a mézet, hitelesített méhészektől, és megfelelő körülmények között tárolni annak érdekében, hogy megőrizze gyógyító és diétás tulajdonságait.
Méz diuretikus hatása
Megtörtént észlelések szerint a méz serkenti a vesét, egyúttal antiszeptikus hatása is van a húgyúti rendszerre.
Méz sebgyógyító hatása
A méz sebek és fekélyek esetében serkenti a granulációt, elősegítve a sebek és fekélyek gyógyulását, valamint növeli a glutation szintjét a seb folyadékában.
A méz hatása a keringési rendszerre
A méz tartalmaz glükózt (olyan anyag, amely szükséges a szívizom működéséhez), káliumot és egy szerkezetileg és tevékenységileg szinte azonos anyagot, mint az acetilkolin. Az acetilkolin a kisebb vérerek (artériák, kapillárisok) vasodilatációját eredményezi, hozzájárulva a vérnyomás csökkenéséhez. Ezeknek az anyagoknak köszönhetően a méz kardiomiótonikus és enyhén hipotenzív hatású. Ugyancsak észlelték, hogy a méz javítja a szívverési keringést és növeli a hemoglobin szintjét.
Terápiás és diétás ajánlások
Az antibakteriális és sebgyógyító hatásoknak köszönhetően a mézet használják gennyes sebek és nehezen gyógyuló sebek kezelésére. Ezt célból magában vagy növényi olajjal keverve alkalmazzák, miközben folyamatosan gondoskodnak a sérült terület szigorú higiéniájáról. Az antibakteriális, érzéstelenítő és sebgyógyító tulajdonságok miatt a méz előnyös hatással van égési sérülésekre, fekélyekre, mély sebekre (Bojor O., Popescu O).
A szájnyálkahártya sérülései gyorsan gyógyulnak, ha naponta háromszor tartsunk a szánkban egy teáskanálnyi mézet hosszabb ideig. A mézet langyos vízzel hígítva (1 teáskanál méz 100 ml vízhez) egy órával az étkezés előtt bevéve csökkentheti a gyomorsavasodást, enyhítheti a fájdalmat, és mintegy kötésként működhet, hozzájárulva a fekélyek gyógyulásához a gyomorfekélyben szenvedőknél. Ezt a méz hígítást langyos vízzel lehet használni a gyomorrák specifikus kezeléseinek kiegészítéseként is. A vizet kicserélhetjük tejjel, különösen fekély esetén.
Székrekedés esetén a langyos vízben vagy még inkább egy kihűlt hashajtó teában feloldott méz jó eredményeket hoz, különösen, ha este, lefekvés előtt fogyasztod. Krónikus székrekedés esetén a méz gyakran hatékonyabb, mint a gyógyszertári hashajtók és purgánsok, amelyek túlzottan irritálóak lehetnek. Húgyúti betegségek esetén a méz jótékony hatású, ajánlott cisztitisz, pyelitisz, pyelonephritisz és vesekő esetén. A természetes méz diétás terápiás szerepet tölt be, különösen akut poststreptococcalis glomerulonephritis esetén. A mézet emellett használják adjuvánsként angina pectoris és szívinfarktus kezelésében. Az apiterápiás konferenciák és szimpóziumok bizonyították a méz hatékonyságát a krónikus bronchitis és a légúti allergiák kezelésében (Dumitru R, Dumitru E). A mézzel édesített teák hatékonyak légzőszervi betegségek (faringitisz, laringitisz, tracheitisz, bronchitisz, vírusos légúti fertőzések, influenza) esetén.
Figyelem!
Az infúziók vagy főzetek édesítése mézzel csak azután történjen, miután a kivonat elegendően lehűlt. A méz mérgezővé válik, ha 40ºC-nál magasabb hőmérsékletű folyadékokhoz adják (Gh. Mencinicopschi). Ezenkívül a méz felmelegítése, általában pasztörizálás céljából (pasztörizált méz), megfosztja azt diétás és gyógyító tulajdonságaitól, mivel elveszíti enzimeit és vitaminjainak nagy részét, és ugyanakkor mérgező vegyületeket halmoz fel egyes anyagok lebomlása révén. Valójában az autentikus és természetes méz nem igényel pasztörizálást, mivel a magas monozaharid-tartalom mellett inhibint (természetes antibiotikus anyagot) is tartalmaz, ami erős antiszeptikus hatást biztosít az egész méhészeti termék számára.
