Az őshonos növényekből származó méz különösen értékes és változatos, gyakran meghaladja az importált hasonló termékeket, csak a jól népszerűsített Manuka méz esetében lehet erősebb vonzóereje az exotizmus miatt. Az itt felsorolt általános ajánlások mellett az „alma” vagy a „mana” alapján az őshonos méz más betegségekre is ajánlott.
A lucfenyő vagy a luc mézharmat különösen ajánlott bronchitis esetén.
A hársfaméz antiszeptikumként és az idegrendszer megnyugtatására használatos.
A hársfaméz laxatív és gyulladáscsökkentő hatású a bélnyálkahártyára.
A lóhere méz serkenti a vizeletürítést és a köhögést.
A keverék méz, amelyben a citromfű (Melissa officinalis) dominál, antispasztikus és nyugtató hatást fejt ki. Általában a hegyi virágméznek antiszeptikus és tonizáló hatása van a légutakra, míg a síkságokon vagy dombvidéken előnyös a gyomor-bélrendszerre.
A hársfaméz megnyugtatja az idegrendszert, harcol az álmatlanság ellen, csökkenti a gyomor és tüdő görcsöket, kezeli a bronchitist, enyhíti a köhögést és serkenti az anyagcserét.
A napraforgó méz segít a láz elleni küzdelemben, és normalizálja a vérnyomást mind a magas, mind az alacsony vérnyomás esetén.
A menta méz hasznos a bilirubin diszkinéziájában. Emellett csökkenti a puffadást és antiszeptikus hatással bír a húgyúti rendszerre. A menta méz analgetikus, görcsoldó és hasmenéscsillapító hatását régóta ismerjük.
A gyümölcsfákról (cseresznye, alma, körte, gesztenye, szilva, ribizli stb.) származó méz kedvező hatással van a vesebetegségekre. Emellett hasznos a vérerek betegségeiben is, különösen a vénák (visszértágulat, flebitisz stb.) esetén.
A mézkaptáros méz, a benne lévő A-vitamin és viasz miatt, jó higiéniai állapotot biztosít a szájüregben és javítja a látást. A mézkaptáros viasz a felsőzárat tartó faguból, az alsó tárolóbol javasolt légzőszervi megbetegedések esetén (Bojor O., Popescu O). Emellett a mézkaptáros méz hosszú láncú zsírsavtartalmának köszönhetően, amely növényi rostokhoz hasonlóan viselkedik, serkenti az emésztőtraktus tranzitját és antioxidáns hatással bír. Mindenféle természetes méz, amelyhez magvakat adnak, például mustármagot vagy köményt, erős gátló hatást fejt ki a szabad gyökökkel szemben.
Elővigyázatosság, ellenjavallatok
A mézet nem szabad alkalmazni diabétesz vagy elhízás esetén, csak esetleges megfigyelés és gondos irányítás mellett. Mivel hirtelen emeli a vércukorszintet, kezelések során kis mennyiségben kell használni, amelyet fokozatosan kell bevenni, teáskanállal vagy más utasítások szerint, de óvatossággal. A méznek mérsékelt módon kell fogyasztani cukor és cukros ételek helyettesítőjeként, ha inzulinrezisztencia van jelen. Egy évnél fiatalabb gyermekek esetében megengedett vagy nem indokolt a méz fogyasztása. Vannak olyan személyek, akik intolerancia vagy allergia tüneteit mutatják mindenféle mézre vagy csak bizonyos fajtákra. Ezeknek el kell kerülniük a méztermékeket.
A méz használatának korlátai. A méz korlátai, mint más méhészeti termékek esetében is, összefüggenek azzal a ténygel, hogy vannak olyan tényezők, amelyek csökkenthetik hatékonyságát. A fő tényezők:
- A test túlságosan legyengülve van ahhoz, hogy megeméssze vagy felszívja.
- Különböző típusú akadályok (közelebbről vizsgálva láthatjuk, hogy ezek az „akadályok” nem engedik a mézet az egész testbe eljutni, ugyanakkor az apiterápia terápia egyik legfontosabb „célpontja” lehet). Így megkülönböztetünk: a. Belső akadályok: görcsök, daganatok, túlzott nyálka a gyomor-bélrendszerben, légutakban vagy nemi területen (nők esetén), túlzott paraziták stb.; b. Külső akadályok, mint például: nőknél hüvelyi görcsök, hegképződés, terjedő bőrdaganatok.
- Helytelen használat az apiterápiában nem szakértők által: Rossz adagolás (túl nagy vagy túl kicsi). Rossz méztípus kiválasztása (a méz apiterápiás tulajdonságainak hiánya miatt). Rossz alkalmazás (például csak mézet fogyasztani egy vastagbél-betegség esetén, anélkül, hogy mézen alapuló kúpokat használnának). Rossz kiegészítő módszerek választása, amelyek növelhetik a méz hatékonyságát. Ugyanakkor figyelembe kell venni néhány mézfajta mérgező hatásait is, például a rododendron mézet. Emiatt a fajta méz fogyasztása és az apiterápiában történő alkalmazása tilos.
Mint általános következtetés, a méz ellenjavallatai viszonylagosak. Körültekintően, orvosi és laboratóriumi felügyelet mellett, egyedi adagokban bárkinek adható. Irodalom: Dr. Ştefan Stângaciu – Apiterápia tanfolyam, www.bioterapii.ro
